Az atomháború veszélye 1949 óta van jelen az emberiség történelmében. Ez volt ugyanis az az esztendő, amikortól a két ellenséges nagyhatalom már egyaránt rendelkezett atomfegyverrel. Azóta az Egyesült Államok és a Szovjetunió is folyamatosan tökéletesítették atom-arzenáljukat, így mára az USA és Oroszország szinte elháríthatatlan és tökéletesen halálos, 1-2 megatonnás atomtöltetekkel tudják elpusztítani egymást és a világot. Mert nem lehet kétségünk afelől, hogy ha ez a két nukleáris szuper-hatalom elkezdi a harcot atomfegyvereikkel, akkor az egész bolygón veszélybe kerül az élet.

Először a becsapódási helyszínek lakói, a kiemelt nagyvárosi célpontok  polgárai halnak meg (Washington, London, Moszkva + a legnagyobb katonai objektumok személyzete) majd a lökéshullámok elszenvedői következnek és a sugárzásnak kitettek, akiket az otthontalanná váló sérültek követnek. A katonailag és gazdaságilag kevésbé jelentős övezetek, mint hazánk is nem ebben az etapban kerülnek majd veszélybe. Nem vagyunk Oroszország számára veszélyesek, nem "pazarolnak ránk" egyetlen atomtöltetet sem. 

Bennünket a világszerte sok ezer atomrobbanás közvetett hatása sujt majd: az éhinség. Ugyanis minden növényi flórát megmérgez majd a sok atomrobbanás, így az állatvilág is elpusztul, mely ezeket a növényeket fogyasztaná. A robbanásokat túlélő lakosság az éhhalál szélére kerül, amint a konzervek is elfogynak majd. A félreeső helyeken élő népesség túlélhet egy ideig és a nagyon mély atombunkerek lakói is kihúzhatnak akár évtizedeket is (így maga Putyin és az amerikai vezetés). De az élet akkor is elpusztul a felszínen, a nukleáris holokauszt túlélése csak évtizedekben mérhető haladékot adhat még a legjobb atombunkerek lakóinak is.

Mindezzel tisztában voltak mindig is a nagyhatalmak, így elkerülték az atomfegyverek bevetését. Sztálin, Hruscsov és Brezsnyev éppen úgy tartózkodott az atom- és hidrogén bombák ledobásától mint Kennedy, Nixon és Carter. Ám ez 2022-ben megváltozott: most először olyan vezető került az egyik nagyhatalom élére, aki képes és kész is a halálba magával rántani a világot. Mert sajnos Vlagyimir Putyin pontosan erre készül (minden jel erre utal).

A címben feltett kérdésre pedig a válasz: annyi van hátra a nukleáris holokausztig, amennyi Putyinnak van hátra az életéből. Jelenleg 70 éves és beteg, így maximum 10 éve jósolható még neki (orvosok szerint). Vagy kevesebb. Alighanem mi vagyunk az emberi faj és a földi civilizáció utolsó generációi. Ez van. Nagyon nagy csoda kellene ahhoz, hogy ne úgy történjenek az események, ahogyan most megjósolható. De voltak már csodák. Ebben bízhatunk. ... Már aki bizakodó típus.

Jobbnál jobb lehetőségek: vagy a Mesterséges intelligencia (AI) vagy a kipusztulás jelenti a jövőt az emberiség számára. Az előbbi totális kudarc mert az AI előbb-utóbb túl nő majd rajtunk és a szingularitás egy másodszintű szerepbe kényszeríti az emberiséget egy olyan új világban, ahol a csúcsragadozók már a gépek lesznek. A második lehetősége a kihalás, mely ha nem egy nekünk csapódó meteor képében jön el (mely szó szerint bármikor bekövetkezhet), akkor mi magunk okozzuk egy atomháborúval és az azt követő éhínségekkel, nukleáris szennyezésekkel.

Maga az atomháború néhány hónap alatt sivataggá változtathatja a Föld kulcsfontosságú ipari körzeteit (New York, Keleti part, Kalifornia, Chicago, London, Észak-Franciaország, Ruhr-vidék, Moszkva, Peking, Sanghaj, Tokyo), a többi nagy várost pedig majd a válság és úgy 10-15 év alatt az éhínség intézi el. Utoljára a teljesen izolált bázisok maradnak, ahol tartósított élelmiszer felhalmozással évtizedek is kihúzhatóak. 

Az atomháborútól pár évnyire (max 1-2 évtizednyire) vagyunk csak és mind a 9 jelenlegi atomhatalom részese lesz majd. A szingularitás korát így igazából nem is érhetjük el. Ahhoz még 40 - 50 év békés fejlődésre lenne szükség. 

Ha Putyint 1-2 éven belül likvidálják, kitolható lehet a világégés (nyernék néhány évtizedet), de erre valljuk meg egészen minimális az esély. Jelenleg ő a világ legjobban őrzött embere. 

A szingularitásról való elmélkedés egyelőre marad a science fiction világában, ha maradnak abban a mederben a világpolitikai folyamatok, ahol jelenleg vannak.

Összesen hat leforgatott és mozikban bemutatott rész után - melyek közül a legújabb epizód jelenleg is a mozikban látható - érdemes elgondolkodni a Terminátor-filmek sajátos jövőképéről. Ez az 1984 óta tartó vízió, melyet eddig 5 rendező jelenített meg a filmvásznon - mégpedig sorrendben: James Cameron (T1-2.), Jonathan Mostow (T3), Joseph McGinty Nichol (T4), Alan Taylor (T5) és Tim Miller (T6) - kifejezetten pesszimista és borús képet fest egy elképzelt jövőről, melyben a mesterséges intelligencia (AI) szembefordul az emberiséggel. A szingularitás - melyről legutóbbi posztunkban írtunk, mint az évszázad fontos eljövendő jelenségéről - sokak szerint csakis negatív eseményeket hozhat, de hogy az AI háborús szembenállását jelentené az emberiséggel, meglehetősen sajátos értelmezése a mesterséges intelligencia-kutatásoknak.

A terminátor-filmek alapkonfliktusának legfőbb eleme egy emberek által kifejlesztett, Skynet elnevezésű AI program és annak azon szándéka, hogy átvegye az uralmat a földi civilizáció felett, mégpedig az emberiség kiirtásával. A Skynet megpróbálja mindezt: egyszer csak öntudatra ébred, átveszi a Föld feletti irányítást, majd megkísérli kiirtani az embereket és felszámolni a megmaradt ellenállást. A gépek ellen harcolókat egy John Connor nevű lázadó vezeti, így a Skynet az ő megölését is eltervezi. Csakhogy Connort nem egyszerű elfogni, így inkább a múltba visszatérve próbálják meg elérni, hogy eleve meg se szülessen. Egy terminátort, egy T-800 101-es modellt küldenek vissza 1984-be, hogy megölje Connor édesanyját, Sarah Connort. Az összes eddig elkészült terminátor-mozi alapja ez a rövid alapkonfliktus, csupán ennek továbbfűzéseit láthatjuk az egyes epizódokban. 

Mielőtt rátérnénk a franchise jövő-értelmezésének részleteire, előbb röviden a T-filmek sorrendjéről, rangsorolásáról. Nos a "T" filmek hardcore rajongóinak többsége talán egyetért velünk abban, hogy a legjobb rész "A halálosztó" (1984) és "Az ítélet napja" (1991), a kérdés csak az ezt követő részek sorrendje. A szingularitás blog szerint bronzérmes a negyedik epizód: "Megváltás" (2009), melyben Christian Bale és Sam Worthington mennek ölre egymással, majd harcolnak együtt a gépek ellen. Nagyon jó a script, ötletes a történet és korrekt a rendezés is Joseph McGinty Nichol koncepciója alapján. Christian Bale az eddigi legjobb John Connor, mert alkata és kisugárzása is megvan a karakterhez. A további sorrend: T6 Sötét végzet (ami most megy a mozikban Edward Furlong és Mackenzie Davis főszereplésével), majd a T5 Genezys (2015) és végül legutolsó helyen a teljesen félrement T3 A gépek lázadása (2003).

Nyilván szubjektív, hogy ki milyen sorrendet tart megfelelőnek, erre vonatkozóan szívesen látunk majd indoklásokat a komment szekcióban.

És most a "T" filmek jövőképéről:

A szingularitás [melynek általunk meghatározott fogalmáról már írtunk] nem egyértelműen pozitív, vagy negatív eseménysor (vagy időpillanat), hanem egy megjósolhatatlan - de várhatóan mindenképp bekövetkező (időpontját nehezen meghatározható) - technológiai szintlépés, ami egy teljesen új korszakot nyit majd az emberiség történetében. Alapvetően két megközelítése létezik: az egyik szerint az alapját képező mesterséges intelligencia (AI = Artifical Intelligence) a megszületését követően átveszi a földi irányítást, a másik értelmezés szerint viszont ez nem történik meg, hanem az "AI" -t emberiség "használja" majd céljai elérése érdekében. Az előbbi felfogás egy harcos (mondhatni háborús) szembenállást feltételez az AI illetve az emberiség között, a másik értelmezés viszont együttműködést gondol. Bár ez utóbbi verzió a későbbiekben komoly konfliktusokat feltételez, melyek a szingularitást negatív irányba árnyalja.

A James Cameron teremtette világ egyértelműen a háborús változatot vizionálja azt sugallva, hogy az emberiségnek el kell(ene) kerülnie a szingularitást és az ehhez vezető "AI" megteremtését, mert az új intelligencia a vesztünkre tör majd. Ez a megközelítés valahol a fejlődés ellen hat, de legalábbis annak nagyon óvatos kivitelezésére hívja fel a figyelmet. Ha egyszer valóban megszületik ugyanis egy olyan mesterséges intelligencia, mely meghaladja az emberi értelmet és függetleníteni is tudja magát tőlünk (a földi infrastruktúra felhasználásával), akkor a folyamat valóban veszélyessé válhat ránk nézve. Kérdés persze, hogy erre mennyi az esély, mikor következhet be és uralni tudjuk e majd az akkori eseményeket? A válaszokig viszont maradnak számunkra a disztópikus filmek és a Terminátor-világ sajátos pesszimizmusa. /2019.11.09.12:35/

***

Szingularitás. Nagyon közel állunk ahhoz, hogy - akár két - három évtizeden belül - elérkezzen, teljesen új korszakot nyitva az emberiség történetében. A  kifejezés a latin "singularis" azaz egyedülálló vagy különleges jelzőkből ered és ilyen értelemben egy olyan jövőbeni eseményt és/vagy időszakot jelöl, mely a mesterséges intelligencia (AI = Artifical Intelligence) létrehozásával a mai kor embere számára még felfoghatatlan változásokat hoz, teljesen átalakítva napjaink társadalmát. A szingularitásról az első átfogó és milliókat elgondolkodtató írás az amerikai informatikus, mérnök, feltaláló és író Raymond Kurzweil tollából jelent meg 2005-ben "The Singularity is near" címmel. A mű reflektorszerűen irányította a figyelmet a jövőkutatásra és az AI okozta esetleges hatások megfejtésére.

A szingularitásról jelenleg - tudományos berkekben legalábbis - még nagyon kevés reális prognózis létezik, főként azért mert valóban megjósolhatatlan eseménysorozatról van szó. A kiszámíthatatlanság mögött a mesterséges intelligencia rejtélye bújik meg, hiszen nem tudjuk milyen fejlődési ív húzódik meg egy önmagát fejlesztő, exponenciálisan bővülő mesterséges értelem lehetőségeiben.

Ha 2045 -re valóban megszületik az AI és megkezdi önfejlesztését, túlhaladva és megelőzve a humán intelligenciát, a hatások több irányba is dominóelvszerűen indulhatnak meg. Az első hatásmechanizmus az emberiséget segítő, vagyis pozitív hatású találmányok, innovációk és felfedezések "vonalán" sejthető, vagyis mindazon dolgokban, melyeket egy emberi gondolkodást meghaladó új, magasabb szintű, önfejlesztő értelem "működése" adhat az emberiség számára.

A második hatásmechanizmus a szingularitás utáni, - annak következtében létrejövő - társadalmi változásokat jelenti, minden káros és pozitív aspektussal együtt. Végül a harmadik hatásmechanizmus mindazon veszélyeket, negatívumokat és kockázatokat hordozza, melyek a Föld jövőjével kapcsolatosak (minden körülmény figyelembevételével).

A három aspektus boncolgatása több tudományterület felhasználásával könyveket tölthet meg. Ám egy gondolatébresztő blogbejegyzés keretei között csupán egy-egy felvetésre van lehetőség. Nézzük tehát a három hatásmechanizmust sorban:

Az emberiséget segítő, pozitív hatású mechanizmusok előrejelzése arra a feltételezésre épül, hogy az AI meghaladva az emberi értelmet, megoldásokat képes majd találni a Földet érintő közös és globális problémákra. Ha a hipotézist elfogadjuk, az AI probléma-megoldó metodusai hasznosíthatóak lehetnek az orvostudományban, a közlekedésben, az iparban, a mezőgazdaságban, a hírközlésben, az informatikában, a környezetvédelemben és még vagy tucatnyi kulcsfontosságú területen.

A szingularitás második, társadalmi változásokat előidéző határmechanizmusa a legérdekesebb kérdés és egyben a legkevésbé megfogható is. Milyen lehet egy olyan világ, melyben a legfelsőbb szintű tudást az a hatalmi csoport (pl egy államvezetés) "adagolja" a Föld társadalma számára mely megteremtette annak forrását a mesterséges intelligenciát? Egyáltalán birtokolhatja ezt a vívmány egyetlen érdekcsoport, vagy csakis globális szervezet (pl ENSZ) rendelkezhet vele? Ha pedig ez a kérdés nem vetődik fel, vagy eleve megoldottnak vehető, hogyan hat majd mindennapjainkra egy olyan tudásbázis, mely minden problémára megoldásokat tud kínálni? Feldolgozható lehet e az átlagember számára egy minden képzeletet felülmúló hipergyors fejlődés? Ha naponta jelennek meg új találmányok, ha a fejlődés gyorsaságát nem tudja követni az iskoláztatási rendszer és az átlagember kognitív képességei már nem képesek felfogni, megérteni vagy feldolgozni az újításokat? Jótékony hathat  mindez az emberiségre? Pozitív lehet e mindez a jövő embereinek szocializációja és viselkedéskultúrája szempontjából? Milyen embereket szülhet egy ilyen világ?

Végül a harmadik hatásmechanizmusról, a Föld jövőjéről. A fő kérdés ebből a szempontból az, hogy az AI kerülhet e rossz kezekbe, katasztrófát előidézve az emberiség egészére és a Földre nézve? Ha a második pontnál említett érdekcsoport a hadiipar fejlesztésére vagy diktatúra kiépítésére, esetleg egy kasztrendszer kiépítésére használja?

A szingularitás érdekes kérdés, valójában ma az egyetlen igazi nagy talány, mely mindent felölel, ami az emberiség elkövetkező évtizedeivel, évszázadaival kapcsolatos. Kétségtelenül a szingularitás évszázadában élünk (és halunk) melynek mielőbbi felismerése és jelentőségének mielőbbi felfogása mindannyiunk globális érdeke.(11.03.20:30)

A jövő mindig is foglalkoztatta az emberiséget, mely számtalan területen próbálkozott már az eljövendő évszázadok milyenségének kitalálásával. A science fiction könyvek - filmek, futurisztikus művészeti irányzatok, jövőkutató művek, képzőművészeti alkotások hosszú ideje kötik le figyelmünket, sokszor "népszórakoztató" jelleggel ugyan (lásd Terminátor filmek) de mindig elgondolkodtatva bennünket.

A szingularitás megkerülhetetlen, ha a jövőről gondolkodunk és annak folyamatait akarjuk megfejteni, előre látni vagy kitalálni. A kifejezés hozadéka néhány évtizeden belül mindenkit érinteni fog, így talán érdemes már most, 2019-ben egy blogot szentelni a témának.

A sok szempontból érdekes témával nem az informatikai, technikai és műszaki vonatkozások feldolgozásával szeretnénk foglalkozni (ezt meghagyjuk az ehhez sokkal jobban értő IT oldalaknak), hanem inkább a társadalmi, gazdasági és egyéb hatásokat illetve következményeket tervezzük boncolgatni. Mindezt kifejezetten vitaindító és elgondolkodtató célzattal. Tartsatok velünk!

***

Első kikerülésünk: